1950–1960
TEFU-tól az AKÖV-ig

 

Az országos hatáskörû Teherfuvarozási Nemzeti Vállalat (TEFU N. V.)1948 õszén alakult meg 200 db elhasználódott, fõleg GMC tehergépkocsival. A helyzetet az államosítás teremtette meg: a magánvállalkozók mûködési engedélyeit nem hosszabbították meg, illetve nem kaptak üzemanyagjegyeket. A vállalatnak 18 vidéki fõnökség is része volt, amelyek korábbi magánfuvarozók telephelyein kaptak helyet. A Kiskunfélegyházát is magába foglaló kecskeméti kirendeltség 1949. május 13-án alakult meg. Kecskeméti tagjai egy kirendeltség-vezetõ, két forgalmi tisztviselõ, egy vezetõszerelõ, két szakmunkás és tizenkét gépkocsivezetõ voltak, az irodahelyiség a Batthyány u. 1. szám alatt, a forgalmi és mûszaki telep pedig az Árpádváros 8–10. sz. alatt mûködött, a mostani élelmiszerdiszkont helyén. A forgalmi és mûszaki telepen egy szerelõakna volt, és egy gépkocsi számára fedett beállási lehetõség. A tehergépkocsikat részben a telepen, részben a telep melletti kiserdõben tárolták.

A kecskeméti kirendeltséghez tartozó kiskunfélegyházi részlegen öt gépkocsivezetõ dolgozott a József Attila utcában. A vállalat ekkor csak teherfuvarozással foglalkozott.

Az államosítás után a MATEOSZ-tagok (Magyar Teherfuvarozók Országos Szövetkezete) saját jármûveikkel – külsõ telephelyesekként – a vállalat keretei közt vállalhattak fuvart. A MATEOSZ lehetetlenné tétele után meghatározóvá vált az állami TEFU-vállalatok szerepe, jelentõsen megnõtt eszközállományuk is. Az erõs központosítás azonban egy a mûködést bénító szervezetet teremtett, ezért szükségessé vált a vidéki fõnökségek önállósítása. A Teherfuvarozási Nemzeti Vállalat Kecskeméti Kirendeltségébõl ekkor alakult meg átszervezéssel a kecskeméti cégbíróság határozata alapján 1950. március 23-án a Kecskeméti Teherfuvarozási Vállalat, mely szeptember 1-jén kezdte meg mûködését. Székhelye az Árpádváros 19-ben volt, irányítószerve pedig a budapesti Tükör Utcai Teherfuvarozási Központ. A Kunság Volán ma is e cégbejegyzés alapján mûködik.

A vállalat új forgalmi telepét 1951-ben a Szegedi úton, a jelenlegi Autóker bolt telephelyétõl a Zöldfa utcáig húzódó területen építették fel. Helyet kapott itt a forgalmi szolgálat, a gumiraktár és az üzemanyagtöltõ állomás. A mûszaki telepen pedig ebben az évben épült saját erõbõl egy zárt kocsimosó, ami akkor nagy eredménynek számított.

A vállalat ekkor több jelentõs munkában vett részt, így nagyobb megyei építkezéseken, pl. a Kecskeméten átmenõ magasfeszültségû távvezeték építésében és az árvízi mentési szállításokban is.

1952-ben 20 db Csepel teherautót kapott a vállalat, a meglévõ Opel Blitz kocsikat pedig a jászberényi fõnökségnek adták el.

 

AKÖV, 1953-tól

1953-ban nagyszabású átszervezés zajlott a magyar gépkocsi-közlekedésben. A központi irányítás decentralizálását minisztertanácsi határozat írta elõ, ezért megszûnt az országos menetrend szerinti autóbusz-közlekedést ellátó MÁVAUT Autóbusz-közlekedési Nemzeti Vállalat, és a TEFU Nemzeti Vállalatok. Az addig különálló szektorokat – úgymint a teherautó-fuvarozás, a távolsági autóbusz-közlekedés és a vidéki taxiközlekedés – összevonták. Így Bács-Kiskun megyében az év végén két Autóbusz-közlekedési Vállalat (AKÖV) alakult:

 
  • 43. sz. AKÖV – bajai, kalocsai és bácsalmási járási hatáskörrel

  • 44. sz. AKÖV – a kecskeméti járás területén. A forgalomirányító központ a kecskeméti Városháza Nagytemplom felõli épületében (ma büfé) kapott helyet. Az autóbuszok a Városháza épülete mellõl indultak.

A gépjármûvezetõk továbbképzése szintén 1953-ban indult egy országos koncepció alapján. Budapesten háromhetes bentlakásos középfokú gépjármûvezetõ-továbbképzés indult, ugyanitt volt a hathetes bentlakásos felsõfokú tanfolyam a garázsmester képesítésért. Ezekkel párhuzamosan indultak meg a MEO- és forgalmi tanfolyamok is.

1956-ban a forradalom kitörésének hírére Fazekas Károly a szerelõmûhelyben egy házi jegyzõkönyv aláírásával – utólag kiderült: csak ideiglenesen, a visszarendezõdésig – átvette a vállalat vezetését Sohajda Józseftõl. E két változás a vállalaton belül nem járt erõszak vagy kényszer alkalmazásával.

A vállalat gazdasági és társadalmi vezetõi 1950-55 között
Kása Sándor igazgató
Kocsis György igazgató
Sohajda József igazgató
Füsti Sándor forgalmiosztály-vezetõ
Börcsök István forgalmiosztály-vezetõ
Fazekas Károly muszakiosztály-vezetõ
Kovács Lászlóné fokönyvelõ
Korös Ferenc párttitkár
Cs. Tóth Péter SZB titkár
 
A vállalat gazdasági és társadalmi vezetõi 1956-60 (1. ötéves terv)

Fazekas Károly igazgató
Sohajda József igazgató
Börcsök István forgalmiosztály-vezetõ
Szabó Zoltán forgalmiosztály-vezetõ
Kondor János forgalmiosztály-vezetõ
Székely Zoltán muszakiosztály-vezetõ
Rozsnyai József fomérnök
Kovács Lászlóné fokönyvelõ
Járai György fokönyvelõ
Szakonyi János párttitkár
Pászti László párttitkár
Máday András párttitkár
Csõszi Sándor SZB-titkár
Verbanits Lajos SZB-titkár
Mócza Sándor SZB-titkár
Lõrincz Péter SZB-titkár


Autóbusz-közlekedés

Az AKÖV autóbusz-közlekedési profilja csak 1961-ben indult. Mint elõzményt meg kell azonban említeni, hogy a háború utáni szervezett helyi buszközlekedés 1950-re alakult ki. Ekkortól az autóbusz-üzemeltetést még négy tanácsi fennhatóságú vállalat irányította. Az AKÖV mûködési területén a bajai és sztálinvárosi (ma: Dunaújváros) vállalatok közlekedtettek autóbuszjáratokat.

1954-ben Kecskeméten 10 autóbusz kilenc viszonylatban, Kiskunfélegyházán 7 autóbusz 8 viszonylatban bonyolította le a helyi közlekedést, illetve a városokhoz közel esõ települések közlekedését. Az utasforgalom évrõl évre növekedett. A megye akkori öt városában 1955-ben az akkorra 50 darabos buszparkkal közel 4,2 millió utast szállítottak.

Az ötvenes évek második felétõl központilag irányított és finanszírozott országos mûszaki-forgalmi telepek és autóbusz-állomások hálózata épült ki az országban.

Az 1958. évi létszámhelyzet

 

Tefu-gépkocsivezetõ

139 fõ

Segédvezetõ

1 fõ

Darabárus rakodó

18 fõ

Egyéb rakodó

19 fõ

Taxi gépkocsivezetõ

17 fõ

Belszolgálati gépkocsivezetõ

4 fõ

Egyéb forgalmi személyzet

32 fõ

Mûszaki alkalmazott

8 fõ

Adminisztrációs alkalmazott

24 fõ

Kisegítõ és egyéb

12 fõ

Ipari tanuló

1 fõ

Mindösszesen:

353 fõ

 

Taxiközlekedés

Az AKÖV személyfuvarozási profiljának kialakulása annak köszönhetõ, hogy a kiskunhalasi fõnökséget a vállalathoz csatolták. 1955-ben ugyanis az AKÖV átvette az egyes települések taxitestületeitõl a kocsikat és a személyi állományt. A kecskeméti taxiállomás a fõtéren, a mai drogéria és a református gimnázium közötti kisutcában volt. A taxipark 22 db meglehetõsen elhasznált Fiat 1300–1500-as gépkocsiból állt. Ráadásul a rossz közlekedési körülmények miatt az önköltség is magas volt. A javítások a kecskeméti Mikes utcában, majd a Rávágy téren, a forgalmi és mûszaki telepen történtek, és a Szegedi úti forgalmi telepen tárolták a jármûveket. 1955 végére új Wartburg 311, Warsawa M 21 és Moszkvics 407 típusú gépkocsikat kapott a vállalat. 1958-ban a Wartburgok helyére is Moszkvics 407-eket állítottak be. 1957-ben 12 db taxi volt, 1959-ban 21, 1960-ban a szám 35-re emelkedett. 1960-ban újabb taxiállomásokat építettek, például Kerekegyházán, Kecelen, Soltvadkerten és Dunavecsén.
Az évtized közepén a munkabér 4,77 Ft / óra volt, a gépjármûvezetõk foglalkoztatási szintje meghaladta a havi 320 (!) órát.

 

Teherfuvarozás

"Emlékszem, teherautók jöttek az ország minden részérol, hogy segítsenek az anyagokat hordani az árvízi védekezéshez: az embereket kilakoltatni, elszállítani oket biztonságos helyre. A [bajai] Szentháromság tér az tele volt teherautókkal. Volt olyan sofor, aki két-három napig nem aludt. Az egyikkel valahogy megismerkedtünk; mondtuk, hogy jöjjön el hozzánk, és ott aludja ki magát. Megfürdött szegény, és akkor nem is tudom, egyfolytában hány órát is aludt."
Egy bajai lakos visszaemlékezése az 1956. márciusi jegesárra

1955-ben a Földmûves Szövetkezetek Szállító Vállalattól a közúti darabárus fuvarozás átkerült a vállalathoz, így a megye területét hamarosan lefedték az AKÖV darabárus járatai. A gépkocsik egységes külsõ megjelenést és feliratot kaptak.
A teherautók száma 1951 és 1955 között megkétszerezõdött, az árutonnakilométer pedig – 10.886-ra – megháromszorozódott.
1956 tavaszán a dunai árvíz idején a vállalat teherautót és mûhelykocsit küldött a bajbajutottak segítésére.
A forradalom idején a vállalat a felkelõk felhívására több kocsival szállított élelmiszert – kenyeret, illetve féldisznót – Budapestre, de a sofõrök csak Soroksárig jutottak el.

A tehertaxi-szolgáltatás 1957-ben indult be Kecskeméten. A kapacitás 70%-át magánszemélyek vették igénybe, például zöldség, gyümölcs vagy vándorméhészet szállíttatására.
1958-ban az önköltség csökkentésébõl adódóan a vállalat éves szinten 550 ezer Ft eredményjavulást ért el. Megszervezték a darabárus termelõi járatokat, amibõl jelentõs haszon származott: a bevételtöbblet 930 ezer Ft volt. Jelentõsen erõsödött a rakodási profil. Az eredménytöbbletet a termelékenységnövekedés biztosította. A megrendeléseket ekkor leginkább a megyei utak javításával kapcsolatos kõfuvarozások jelentették.
A vállalat összesen 2.950 ezer Ft-ot fordított teljes értékû felújításra, amibõl a legtöbb a Csepel gépkocsikra jutott. A kocsiknak több mint felét újították fel 1958-ban.

1959 júniusában az ország tizenkilenc “Belsped” vállalata beolvadt az AKÖV-ökbe, így a Kecskeméti Belföldi Szállítmányozási Vállalat is a 44. sz. AKÖV-be. Így került be a vállalat profiljába a szekérfuvarozás és a szállítmányozás. Ebben az évben az állásidõ a 6 db belépett új dömper által a bázisbeli 0,64 óráról 0,54 órára csökkent.

1960-ban a mezõgazdasági átszervezés kedvezõtlenül hatott a fuvarozásokra, növelte a fuvarhiányos napok számát. A tefuprofilnál a tervezett 52.270 ezer Ft-os bevétellel szemben csak 39.678 ezer Ft-ot értek el.
Azáltal, hogy a kiskunhalasi kirendeltséget a vállalathoz csatolták, növekedett a szekérfuvarozási eszközök – szekerek, lovak – száma.
A vállalat nagyobb arányú fejlõdése 1959-ben kezdõdött, és 1960-ban volt a legdinamikusabb. A tehergépkocsi-állomány például 89-rõl 183 db-ra növekedett.

 

 

Kunság Volán Zrt. - 2012 - Mi biztosan Vezetünk!
Kecskemét, Csáktornyai u. 4-6.